Az adományozás anonimitása
Amikor azért adunk valamit egy másik embernek, mert az rá van szorulva, legyen az bárki, akár az utcán kolduló szerencsétlen, vagy egy beteg a kórházban, vagy egy szegény család, akkor azt az adományt azért adjuk, mert mi, akik adhatunk, megtehetjük, hogy adunk, mert van miből. Adni jó, adni öröm az ember lelkének, és aki hálát ad azért, hogy adhat, annak az életében ez a lehetőség mindig fennáll.
Abban a pillanatban, amikor ezt közszemlére teszi, akkor már nem a hála, hanem az ego dolgozik. Amikor ez nyilvános, akkor csorbát szenved az alázat, a köszönet azért, hogy ebben a szerencsében van részünk, és ekkor az adományozóból, aki addig önzetlen szeretetből a maga örömére adott, amiért nem várt köszönetet, a továbbiakban egy olyan személyiség fejlődik ki, aki begyűjti más emberek elismerését. Az adományozók ezáltal előbb-utóbb egy téves irtányt vesznek, elvétik a célt, nem hallgatnak saját szívük, lelkük hangjára. És ezzel az adományozás, bármilyen szép kezdeményezés volt is, versennyé, üzletté fajul, aztán teljesen megszűnik.
Az adományt fogadók oldaláról azért rossz, ha nyilvánossá tesszük őket, mert ezzel dekraláljuk, hogy ők szerencsétlen emberek, nem olyanok, mint a többi. De ez nem így van. Attól, hogy ők most az átlagtól valamilyen téren eltérnek, attól még ugyanolyan emberek, mint azok, akik adományt adnak nekik.
Ráadásul, az adományt fogadóktól mindenki elvárja, hogy megköszönje azt, amit kapott. Én nem azt mondom, hogy ne köszönjék meg, mert a kedvesség a legelemibb két ember között, de valójában nem nekik kell köszönetet mondani, hanem – mint ahogyan arra az előzőekben is rávilágítottam -, az adományozóknak. Ugyanis amiért hálásak vagyunk az megsokszorozódik az életünkben. A hála a legnagyobb vonzóerő mindenféle lehetőségre. Tehát, ha az adományt fogadó hálát ad az adományért, akkor legközelebb is ő lesz, aki az adományt kapja. Magyarul, megmarad abban a szerencsétlen helyzetben, amiben jelenleg van.
Az adományozás akkor éri el a leginkább a célját, ha az adományozó nem halat ad, hanem horgászni tanít.